 |
Napjában jópárszor elszáll az agyam attól, hogy egy szavát sem értem annak, amit karattyolnak körülöttem, de mivel én vagyok a bevándorló, kénytelen vagyok fejet hajtani :) Vannak ugye a sztereotípiák, amik vagy megdőlnek, vagy rájövünk, hogy a valóság még annál is durvább. Itt az utóbbiról van szó. Eddig két franciaórám volt (100-ra kaptam engedélyt, vagyis inkább pénzt....), de mindkettő után szinte fellélegeztem, amikor elkezdhettem újra angolul beszélni. Már-már pihentetőnek találtam, ami azért már durva.
Ami számomra furcsa, hogy a rádióban angol nyelvű zene is szól elég sok, meg globalizáció és társai, és ennek ellenére a helyzet olyan, amilyen. Az egyik étteremben a pincérlánynak nem jutott eszébe a 'víz' és a 'hús' szó angolul (meg ezen kivül más sem), pedig - mint kiderült - egy hónap múlva angol nyelvvizsgája lesz :D
