2 dolog is:
1. Franciaországban internetet szerezni. Claire nevű hölgyemény asszisztál nekünk ahhoz, hogy az ilyesmi ügyeket intézzük (nélküle szerintem teljesen el lennénk veszve), ma ötre be is fáradtunk a France Telecom egyik narancsszínű irodájába: Marcela, Claire és én. Úgy éreztem, sínen az életem, lakás, internet, mi kell még? :) De a dolgok itt nem történnek ám ilyen villámsebességgel! 20 perc diskurzus után előkerült egy probléma: az előző (furcsa nevű) lakó, aki mellesleg ittfelejtette a lakásban a francia-arab (vagyis azt hiszem, hogy arab) kétnyelvű iszlám-kisokosát, még nem mondta le a telefont&netet. Ilyenkor nem egyszerű az élet, ahhoz, hogy felülírják az én nevemmel, szükség van némi adminisztrációra, mint munkáltatói igazolásra és a bérleti szerződésre. Úgy hirtelen este fél hatkor egyik sem volt nálam, szóval holnap mehetek majd vissza, persze Claire nélkül, előre várom. Van egy ügyintézőjük, aki gagyog kicsit angolul, szóval teljesen nem veszett ügy. Marcelának nem volt ilyesmi gondja, ellenben az irodában felejtette a pénztárácját, szóval ki kellett segítsem. Csuda egy csapat voltunk.
Ja, és miután leszerződtem, 21 napon belül várható a net érkezése. Legyünk optimisták és tegyük fel, hogy holnaptól France Telecom ügyfél leszek – április 30-án este már hívhattok is Skype-on.
2. Piszok dühítő, hogy Marci holnap reggel Lyonba utazik 3 egész napra, és a szokásos 1200+ km helyett mindössze 300 km választ majd el minket, viszont hála az ügyes szervezésnek, péntek este mehet is vissza Bp.re, hangyányi esélyt sem hagyva arra, hogy találkozzunk.... Hehh!
+1 bónusz: a cég ül a pénzemen. Valami zűr van a rendszerben, és a repjegyem + a túlsúlyjegyem árának megtérítése késik. Aki ismer, az tudhatja, hogy az internet hiányán kívül ami még frusztrál, az a rendezetlen pénzügyi helyzet, szóval vacsi után meg is ettem egy fél tábla csokit :)
Egyébként köszönöm, jól vagyok, de tényleg :D
