Én vezettem a kicsi kocsit, Marci volt a mitfahrer. Sok dolga nem volt mondjuk, de azért ügyesen végezte a dolgát, épségben oda- és visszaértünk. Colmar már Elzászban van, szóval özön német turistával találkozhattunk. És ha angol felirat nem is, de német mindenhol volt, így már-már otthon éreztük magunkat.
Első felismerés: van egy iszákos helybéli szobor. Valmi természettudós féle.
Második felismerés: a város tele van különböző cégérekkel, szinte minden házon ott fityeg valami. Nagyon jópofa!
Harmadik felismerés: a nyilvános vécék ingyenesek és tiszták, de a fűtést elég magasra csavarták bennük (ez annál inkább érdekes, mert nem zártak teljesen, szóval az utcát fűtik...) Erről kép nem készült :)
Negyedik felismerés: Petit Venise, vagyis Kis Velence tutijó kis városrész. Mintha valami mesefilm díszletei között sétálgatnánk. Állítólag a középkori borkereskedők ezen a csatornarendszeren keresztül szállították a boraikat.