Besanconban már jártam, és a hideg + eső kombóra fogom, hogy akkor nem tetszett.
Szombaton voltunk itt, gyönyörű napos időben. A város határozottan szép, úton-útfélen jégkását és fagyit mérnek, be is neveztünk egyre. Ági barackosra és pedig kaktusz ízűre. Ennél bizarrabb ízesítéssel még életemben nem találkoztam, gondoltam kipróbálom. Rossznak nem mondanám, de azért jónak nevezni is túlzás lenne.
 |  |
Ami még mindenképpen szót érdemel, az a rágó-tapasz-papír. Nem tudom, kinek az agyából pattanhatott ki ez a pihent ötlet, és az is lehet, hogy csak nekem új ez a kezdeményezés, de a belvárosban szinte minden sarkon ki vannak téve ezek a tapasz-papírok, ahol különféle alakzatokon helyezhetjük el a kiszólgált rágókat. Hogy ettől ténylegesen kevesebb ragad-e a cipők és a kutyák talpára, arról fogalmam sincs.
 |  |  |
Van még egy citadella is a városban, felkaptattunk oda is, de sajnos túl sok időnk már nem maradt nézelődni. Sietnünk kellett vissza, hogy legyen még pár percünk szuvenírvásárlásra, Ági csak nem térhet haza üres kézzel :) (a sokáig nyitva tartó üzletek luxusáról itt sajna le kell mondani). Néhány kép azért készült.
 |  |
Rám lett parancsolva, hogy húzzam be a hasam :D
