not at home...

Mivel nagyon remélem, hogy sok barátom és üzletfelem :) kedvet kap majd meglátogatni engem Franciahonban, közzéteszem az időbeosztást, vagyis, hogy ki mikor jön. Meg, hogy én éppen mikor és hol leszek. Egyelőre a francia etapra csináltam meg a naptárat, legyen ez most elég.

Tervezzetek, szervezzetek, egyeztessetek, és gyertek. De előtte ne felejtsetek el szólni :)

2008 MÁRCIUS

					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15 Marci	16 Marci
17	18	19	20	21	22 Marci	23 Marci
24 Marci	25	26	27	28	29	30
31

 2008 ÁPRILIS

	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19 Bp	20 Bp
21Bp	22 Bp	23 Bp	24 Bp	25 Bp	26 Bp	27 Bp
28	29	30 Ági

2008 MÁJUS

			1 Ági	2 Ági	3 Ági	4 Ági
5	6	7	8 Marci	9 Marci	10 Marci	11 Marci
12 Marci	13 Firenze	14 Firenze	15 Firenze	16 Firenze	17 Firenze	18 Firenze
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31

2008 JÚLIUS

	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15 Anett	16 Anett	17 Anett	18 Anett	19 Anett	20 Anett
21 Anett	22 Anett	23	24	25	26	27
28	29	30	31

Azon már nem is csodálkozom, hogy az egyik legmultibb multinál kábé három hét alatt lehet hozzájutni egy saját laptophoz. No problem, rugalmasan kezelem a kérdést és várok türelemmel (napjában csak kétszer kérdezek rá, hogy vajh merre járhat az a kompjúter). Ez már önmagában nagy teljesítmény tőlem, hiszen piszok türelmetlen vagyok, és mindemellett kemény számítógépfüggő is.

Van itt azonban más is. Fene gondolta volna, hogy Franciaországba történő 'bevándorlásom' ekkora macera lesz. Sajnos az illetékes (nem, nem én) későn kezdett el intézkedni, és hát ugye mi sem természetesebb, hogy egy magyar nőszemély (ez lennék én) francia munkavállalását londoni székhelyű cég intézi - ez nagyban megkönnyíti az ügyintézést, nyilván. Minden csúszik, DHL-lel kell kiküldenem az irataimat (ez mekkora luxus, hehe), de az égvilágon mindenre kíváncsiak. 8 darab fotó, négy (!!) példányban aláírva, hogy garantáltan nem maradok fél évnél tovább, és hasonló kedvcsináló dolgok. Elektronikusan NEM jó. Vendégszerető egy ország, és ezt hamarosan magam is megtapasztalhatom. A hamarosan-ban mondjuk egyre kevésbé hiszek, de ígérem, majd mindenről be fogok számolni.

forrás: www.theipinionsjournal.com 

Viszont, hogy pozitív hírrel is szolgáljak: érezhetően fejlődök. Mai napon az egyik kolléganőm, aki utánam kezdte a betanulást, megkérdezte, hogy mi az a rack. Erre azonnal tudtam a (szakmailag ugyan megkérdőjelezhető) választ: az a kék izé a szekrényben.

Nincsen semmi különös fejlemény, csak, hogy előreláthatólag nem 18-án, hanem 24-én fogok indulni. Egy hét csúszás, apróbb szervezési hiba miatt. Asszem. Laptopra, bankkártyára, VPN-re várok, és közben próbálom a kollégáktól eltanulni amit lehet, olvasom ezerrel a szakirodalmat (egyelőre csak a butított verziót), hogy minél inkább képben legyek a turbinásdiból. Viszont meg kell mondjam, a kapcsolószekrényekhez és monitoring rendszerekhez képest a kémia már-már humán tudománynak mondható... Ez volt a nap felfedezése számomra :)

Elvileg. Ugyanis beszereztem ezt a fantasztikus kanárizöld bőröndöt potom pénzért az Auchanban (ez itt a reklám helye). Még karácsony előtt pillantottam meg a drágát, és azóta őt kerestem mindenhol, szerencsére nem hiába :) 100 literes, még én is beleférek, és aki nem tudná, ez igenis nagy dolog, jó hosszú vagyok. Bár szerintem kizárt, hogy elég legyen a cuccaimnak, szóval lehet, hogy meg kell támogatni egy hasonló méretű sporttáskával, vagy ilyesmi.

                    stílszerűen a bőröndhöz (és a skin-hez) öltözve :)

Még egy apró érdekesség: A leendő főnököm neve Hitchcock. Na nem Alfred, hanem Steven, de azért mégis...

A napokban körvonalazódott a kép, és így talán a cím is értelmet nyer. Az elkövetkező másfél évem tehát a következőképpen fog kinézni:
2008. február - július: Franciaország, Belfort
2008. augusztus - 2009. január: USA, Minden-Nevada
2009. február - július: Németország, pontos várost még nem tudok.
Utána vissza :) Egyelőre még belegondolni is durva, pedig nem ártana lassacskán elkezdeni csomagolni, ugyanis - ha minden igaz - 18-án indulok Belfort városába, és még bazinagy bőröndöm sincs... Pedig lehet, hogy akár kettőre is szükségem lesz, tekintve a tetemes mennyiségű ruhámat (de inkább cipőmet). Ez mondjuk a kisebb gond. A nagyobb, hogy van, amit tutira nem vihetek magammal: családot, barátokat, Marcit és a két szőrös dögöt. Reméljük, azért valahogy átvészelem majd.