Azon már nem is csodálkozom, hogy az egyik legmultibb multinál kábé három hét alatt lehet hozzájutni egy saját laptophoz. No problem, rugalmasan kezelem a kérdést és várok türelemmel (napjában csak kétszer kérdezek rá, hogy vajh merre járhat az a kompjúter). Ez már önmagában nagy teljesítmény tőlem, hiszen piszok türelmetlen vagyok, és mindemellett kemény számítógépfüggő is.
Van itt azonban más is. Fene gondolta volna, hogy Franciaországba történő 'bevándorlásom' ekkora macera lesz. Sajnos az illetékes (nem, nem én) későn kezdett el intézkedni, és hát ugye mi sem természetesebb, hogy egy magyar nőszemély (ez lennék én) francia munkavállalását londoni székhelyű cég intézi - ez nagyban megkönnyíti az ügyintézést, nyilván. Minden csúszik, DHL-lel kell kiküldenem az irataimat (ez mekkora luxus, hehe), de az égvilágon mindenre kíváncsiak. 8 darab fotó, négy (!!) példányban aláírva, hogy garantáltan nem maradok fél évnél tovább, és hasonló kedvcsináló dolgok. Elektronikusan NEM jó. Vendégszerető egy ország, és ezt hamarosan magam is megtapasztalhatom. A hamarosan-ban mondjuk egyre kevésbé hiszek, de ígérem, majd mindenről be fogok számolni.
 |
forrás: www.theipinionsjournal.com
Viszont, hogy pozitív hírrel is szolgáljak: érezhetően fejlődök. Mai napon az egyik kolléganőm, aki utánam kezdte a betanulást, megkérdezte, hogy mi az a rack. Erre azonnal tudtam a (szakmailag ugyan megkérdőjelezhető) választ: az a kék izé a szekrényben.
