Volt itt minden. A későn keléstől kezdve rosszfelé induláson keresztül a hatalmas hózáporig, szóval strasbourgi utunk nem volt olyan eccerű. Tehát előre figyelmeztetek minden kedves olvasót, hogy a bejegyzés hosszú lesz, szóval csak türelem. Mondjuk elsősorban képeket tervezek, így könnyű olvasmányra lehet számítani :)
Tehát március 22. szombati napon őrületes hóesésre ébredtünk. Ahogy előtte nap is. Örülni nyilván nem örültünk, semmi kedvünk nem volt a napot a kb. tíz négyzetméteres hotelszobában tölteni 3 utazóbőrönd, 1 utazótáska és egyéb, a teret tovább szűkítő és minket még inkább nyomasztó holmik társaságában. Szóval a trutyis idő ellenére hosszas morfondírozás után nekivágtunk Strasbourgnak, lesz ami lesz alapon. Úgy terveztem, hogy ha idő-ügyben minden kötél szakad, beugorhatunk az IKEA-ba. Itt most nem nevetni! Jópár dolgot vennem kell ugyanis, mielőtt kiköltözök a lakásba, szóval ugye kellemest a hasznossal meg ilyenek.
 |
Lényeg: a körülmények úgy hozták, hogy végülis betértünk. Aki még nem járt francia IKEA-ban, azt megnyugtatom, hogy a világon semmiről nem maradt le.
 |
Strasbourg - ha az óvárost nézzük - tipikus elzászi város, tele faszerkezetes házakkal, kanyargós macska- és másmilyen köves utcákkal. Szóval számomra az óvárosi rész abszolút Colmar fíling, pláne, hogy itt is központi elem a víz: szerteágazó csatornarendszer, motorcsónakok és kacsa-családok, plusz megszámlálhatatlan híd.
 |
Híd a masszívabb fajtából. A híd testébe is be lehetett menni, sőt mi több: 2 szintes volt belül. Nem semmi.
 |
Az óváros maximálisan kedvez a gyalogosforgalomnak annak ellenére, hogy egymás hegyén-hátán csatornák és a zúgók vannak
Szt. Márton fogadó a Szt. Márton híd lábánál, elöl pedig Márton, aki a Szt. Márton hídon áll éppen. Tudtok követni?
Strasbuorg egyébként nem csak erről szól, az óvároson kívüli rész rohamléptekkel épül és fejlődik, nekem nagyon tetszett például az egyik pályaudvar. Mintha egy buborék venné körül a régi állomás épületét.
 |
Nekem a buborék jut róla eszembe, de nevezhetjük UFO-nak is. Sajnos az én képem nem sikerült valami mesésen, ezért mindenkinek ajánlom, hogy kattintson ide, és vegye szemügyre, hogy miről is szól ez a történet.
A franciák becsületére váljék, hogy minden tökéletesen ki van táblázva, így még az olyan - eltévedésre hajlamos - egyének is, mint én, könnyedén odatalálnak bárhová. Városon belül minden sarkon kb. öt nyíl mutatja, hogy mi merre van. Annál inkább kínos ügy, hogy a hazafelé útan kissé irányt tévesztettünk és elindultunk Párizs felé. Szerencsére az utunkba eső első benzinkúton tökéletes angol nyelvű felvilágosítást kaptunk (ezt külön hangsúlyoznám, ugyanis nem túl gyakori errefelé), úgyhogy minden gond nélkül hazaértünk :) Hurrá.
Ez persze közel nem minden Strasbourgról: a hatalmas gótikus katedrális, az Európa Parlament és sorolhatnám. Lesz még ide legalább egy utunk, az bizti.
